2024. december 4., szerda
EN

Babajelelés –könnyebb kommunikáció kisgyerek és szülők között

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Bulatovic-Hajnal Edina kommunikáció szakon végzett a Szegedi Tudományegyetemen, most a nyelvtudományi doktori iskola elméleti nyelvészet alprogramjának elsőéves PhD-hallgatója. Babajelelést tanít, ebből a témából írja doktoriját is. A doktoranduszhallgatóval egy babajelelés-foglalkozás után beszélgettünk.

hajnaledina_4074131 A közel egyórás foglalkozás után, gyerekektől körülvéve ülünk le beszélgetni. Az Okoskezek foglalkozás olyan, mint egy nyelvóra –mondja Bulatovic-Hajnal Edina. Az anyukák megtanulják a jeleket, és ezt követően mindig mutatniuk kell beszéd közben, hogy a gyerekek megértsék és megtanulják a jeleket.

 

„A módszer elsősorban azért jó, mert a szülők még azelőtt tudnak beszélgetni a babával, hogy ő képes lenne szavakat kimondani. Még ha egy kisgyerek meg is szólal 12 hónapos kora körül, nem biztos, hogy a szülők mindig megértik” – magyarázza a Bulatovic-Hajnal Edina. „A babajelelés során konkrét nyelvi jeleket használunk, amelyek megkönnyítik a mindennapos kommunikációt. Ha pedig megértik a gyermeket, akkor a frusztráció is csökken a gyermekben. A babajelelés nem annyira komplex, mint egy jelnyelv. Nincsenek benne ragok vagy térindexikálás, amelyek a jelnyelvben megtalálhatók. A babajelelés a jelnyelv egyszerűsített verziójaként értelmezhető, de nem azonos a hallássérültek és siketek által használt jelnyelvvel, sem a Daktil ABC-vel. Szófüzérekről van szó, amelyek megtámogatják a verbális kommunikációt.”

 

A doktoranduszhallgató indexikus, ikonikus és szimbolikus jelekkel dolgozik egy amerikai módszer alapján. Ha egy jelet nehéznek tart, egyszerűsít rajta. A magyar „napocska” jel például sokkal bonyolultabb, mint az amerikai, ebben az esetben az amerikait használja. Minél egyszerűbb a jel, annál hamarabb fogja a gyermek mutatni, hiszen a hangsúly nem a bonyolultságon, hanem a kommunikáción van.

 

Bulatovic-Hajnal Edinát régóta érdekli a vizuális jel és a verbális jel kapcsolata. Szakdolgozatát Ivaskó Lívia tanárnőnél írta, akivel nagyon jól tudtak együtt dolgozni, jelenleg ő a témavezetője is. Amikor Edina kislánya megszületett, kipróbálta a babajelelést. Nagyon megkönnyítette a közte és a kicsi közti kommunikációt, és a jelelésnek fejlesztő hatása is volt. A miskolci Okoskezek programvezetőjétől tanulta a módszert, később meglátta a nyelvészeti értékét is. Úgy tudja, nyelvészeti szempontok alapján egyelőre ő vizsgálja a módszert.

 

„Elkezdett bennem motoszkálni: elképzelhető, hogy van a módszernek nyelvészeti relevanciája, illetve hogy hatással lehet az agyban lévő nyelvi központra. Feltételeztem, hogy későbbi a kognitív képességekre is befolyása lehet. Megkerestem témavezetőmet ezzel az ötlettel, majd felvételiztem a doktori iskolába. A témám a babajelbeszéd. Azóta is nagyon hálás vagyok Kenesei Istvánnak, Barkó-Nagy Mariannénak és Németh T. Enikőnek, hogy ezzel a nyitottsággal fogadták a doktori iskolában a témafelvetésemet. Már közel 25 kisgyermek sajátította el a babajelelést az Okoskezek-Babajelek programnak köszönhetően. És még ha most nem is tudom megmérni agyi képalkotó eljárással, hogy mi van a kis fejükben, később egy longitudális kutatást tudok majd építeni erre. A babajelelést 9 hónapos kortól javasolom, ekkorra kialakul a gyermekben a tárgyállandóság. Ez már olyan mentális érettséget jelez, ami alapján a gyerek készen áll a jelelésre.”

 

A módszer nem hat hátrányosan a beszédfejlődésre, sőt. Az Egyesült Államokban 20 évre visszamenőleg vizsgáltak olyan gyerekeket, akik csecsemő- és kisgyermekkorukban használták a babajeleket. A módszer nemcsak a beszédfejlődést, a nyelvi képességet fejleszti, de más kognitív képességekre is pozitív hatással van. A jelelő gyerekek érzelmileg nyitottabbak, és a kétnyelvűség pozitív hozadéka is felismerhető a náluk: sokkal könnyebben sajátítanak el idegen nyelvet a későbbiekben. A vizsgálatban részt vevő gyerekeknek 12 ponttal magasabb volt az IQ-juk is.

 



A doktoranduszhallgató által végzett szülői attitűd vizsgálatból kiderült: a jelelő gyerekek sokkal több mondókát ismernek, hamarabb jelelnek mondatszerű, kételemes kombinációkat, mint például „kutya iszik”, „még hintázni”. Tény az is, hogy annak a gyereknek, aki nem jelel, sokáig kell várnia arra, hogy biztosan meg tudja értetni magát a szüleivel, mire a beszédfejlődése eljut idáig. De az, hogy egy 15 hónapos gyermek a babajelelésnek köszönhetően kéttagos kombinációkkal kommunikál, az azért is fantasztikus dolog, mert akár öt hónappal megelőzheti a kortársait.

 

Nyemcsok Éva Eső