Már hallgatókorában felkeltette érdeklődését a döntéshozatal, annak kapcsolata a depresszióval, skizofréniával és az alkoholfüggőséggel. 2013 novemberében, 32 évesen megkapta a Junior Prima Díjat, négy nyelven beszél, és örömmel segít hallgatóknak is problémáik megoldásában. Must Anita egyetemi adjunktussal az SZTE Pszichiátriai Klinikáján beszélgettünk.
„Engem a mai napig lázba tud hozni, ha egy új összefüggést találok, ez az élmény a további munkavégzés során is nagy motivációt jelent” – osztotta meg velünk Must Anita, mikor arról kérdeztük, mi segíthet egy fiatal kutatót tudományos pályáján céljai elérésében. A Junior Prima díjas pszichiáter már egyetemista korában érdeklődni kezdett a döntéshozatal mechanizmusa iránt, és nagyon hálás azért, hogy tanulmányai elején is foglalkozhatott betegekkel a Pszichiátriai Klinikán. „Azért jöttem ide másodévben, mert kíváncsi voltam a klinikán folyó munkára. Szerencsére a kezdetektől támogatást kaptam, és egyből beszélhettem betegekkel, hogy lássam, mire vállalkoztam. Ebben az időben megismerkedtem egy nagyon jó tanárral is Kéri Szabolcs személyében, az ő iránymutatásának és Janka Zoltán professzor úr támogatásának nagyon sokat köszönhetek” – vallotta erről.
Arcok és tájképek
Must Anita 2009-ben posztdoktori ösztöndíjjal az Egyesült Államok utazott, és a nashville-i Vanderbilt Egyetemen dolgozott egy évig Stephan Heckers memóriakutató laborjában.
„A memóriafolyamatokat szemmozgással is vizsgáltuk, ami nagyon érdekes, mert a tekintetünkkel hamarabb vagy közvetlenebb módon jelezzük az emléknyomokat” – avatott be minket egy memóriakutatatással kapcsolatos mérés részleteibe. „A monitort nézi a résztvevő, a rendszer pedig szemből, csak a fényviszonyok eloszlását vizsgálva határozza meg, hogy hol lehet a pupilla. Ezeket a helyeket követi, rögzíti, majd a monitoron megjeleníti a rendszer. Az arcokkal színes háttereket, tájképeket párosítunk, azokat kell megjegyezniük a résztvevőknek a tanulási fázisban. Ezt követően, a teszt során megjelenik egy háttér, amelyre három arc vetül; az arcok közül pedig bizonyos esetekben az egyik ugyanannak a háttérnek volt a párja korábban. A kontrollszemélyek rögtön erre az arcra ugrottak a tekintetükkel, míg a skizofrén páciensek pásztázták a képeket, és nehezebben vagy egyáltalán nem jutottak el ahhoz az archoz” – magyarázta vizsgálataik eredményét Must Anita, majd hozzátette, ugyanilyen méréseket most a szegedi Pszichiátriai Klinikán is végeznek.
Kutatólaborra pályáztak
A döntéshozatalt ugyanakkor az alkoholizmussal összefüggésben is vizsgálja a pszichiáter, bekapcsolódva a betegséggel foglalkozó kutatócsoport munkájába. „Célunk a személyiség feltérképezése a változó fokú absztinencia függvényében. A betegek között vannak olyanok, akik a korai leszokás fázisában vannak, de akadnak több hónapja absztinens páciensek is. Próbálunk irányokat találni, hogy mivel tudnánk őket segíteni a sikeres leszokásban” – tudtuk meg.
Must Anita fontosnak tartja a társszakmákkal való együttműködést. A Nemzeti Agykutatási Program keretein belül pályázatot nyújtottak be a Neurológiai Klinikáról Kincses Tamás, illetve a Pszichológiai Intézetből Csifcsák Gábor egyetemi adjunktusokkal közösen. A pályázat egy közös kutatólabor felépítésére irányul, amelyben helyet kaphatna egy EEG- és egy szemmozgást követő készülék, valamint egy transzkraniális mágneses szimulátor. „Ebben a független laborban szeretnénk együtt dolgozni, mindenki a saját érdeklődési területének megfelelően” – mondta el a pszichiáter.
Tanácsadóként is segít
Kutatói munkája mellett Must Anita angol nyelvű oktatási felelősként segít a külföldi orvostanhallgatóknak pszichiátriai gyakorlatuk teljesítésében. Mint elárulta, az egyik legnagyobb nehézséget a beszéd a jelenti, mivel a hallgatóknak általában fordításra van szükségük ahhoz, hogy a páciensekkel kommunikálni tudjanak. Véleménye szerint nem sokan szeretnének pszichiátriával foglalkozni a későbbiekben, de törekszik arra, hogy felkeltse érdeklődésüket szakterülete iránt.
Az SZTE hallgatóival nemcsak oktatási felelősként és témavezetőként találkozik, hanem az Egyetemi Életvezetési Tanácsadó Központ munkatársaként is. A diákok négyszemközti konzultációk során beszélgethetnek a központ tanácsadóival problémáikról, öt alkalommal, heti egy órában. „Nagyon gyakran szorongásos és önértékelési problémákról van szó. Sok pszichés kórkép ebben a fiatalkori életszakaszban jelentkezik először. Ilyenkor rengeteg változást élünk meg, és különbözően dolgozzuk föl ezeket a helyzeteket. Van olyan hallgató, akivel még azóta is tartom a kapcsolatot. Ez a munka nagyon jutalmazó a számomra, a központban sok pozitív élményt szereztem” – árulta el.
Hegedűs Gabriella