2020. május 25., hétfő
EN

Az idei Abel-díj szegedi vonatkozásai

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Krámli András, az SZTE TTIK Bolyai Intézet Sztochasztika Tanszék professzora részben a 2014-es Abel-díjas matematikus, Jakov G. Szinaj hatására az 1960-as évek végén fordult a valószínűségszámítás, a véletlen matematikája felé. Az 1990-es évek végéig munkakapcsolatban állt az orosz matematikussal.

Jakov G. Szinaj, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja érdemelte ki 2014-ben az Abel-díjat, a Nobel-díjjal egyenértékűnek tartott matematikai elismerést. A 78 esztendős orosz szakembert „a dinamikai rendszerek elméletében, az ergodelméletben és a matematikai fizika területén elért alapvető eredményeiért” részesítette a díjban a Norvég Tudományos Akadémia. Számos matematikai objektum és tétel viseli a kitüntetett tudós nevét, köztük a Kolmogorov–Szinaj-entrópia, a Szinaj–Bowen–Ruelle-mérték vagy a Pirogov–Szinaj-elmélet. Több mint 250 tudományos munkát írt. A díjnak szegedi vonatkozása is akad: Jakov G. Szinaj szoros munkakapcsolatban áll a Szegedi Tudományegyetem Bolyai Intézet matematikusaival, közülük is elsősorban Major Péter akadémikussal és Krámli Andrással, az MTA doktorával, a Sztocahsztika Tanszék professzoraival.

 

jakov g szinajSzinaj professzor 1975-ben járt először Magyarországon, amikor a Nemzetközi Elméleti és Alkalmazott Fizikai Szövetség statisztikus fizikának szentelt konferenciáján vett részt. 1976-ban – ugyancsak Budapesten – egyhetes előadás-sorozatot tartott az – akkor forradalmian új – matematikai statisztikus fizika központi kérdéseiről – vázolta a Szegedi Egyetem Magazinnak Krámli András. A professzor Szász Domokos, Fritz József és Major Péter akadémikusokkal jórészt ennek hatására kapcsolódott be e különlegesen izgalmas irányzat kutatásaiba.

 

Krámli András érdekességként emelte ki, hogy az orosz tudós mindig szívesen beszélt még alakulóban levő eredményeiről is. 1979-ben például a nagy sikerű esztergomi Random Fields konferencia előtt mesélt Krámli Andrásnak és Szász Domokosnak a Brown-mozgás dinamikai elmélete kapcsán a Szinaj-féle biliárd stacionárius jelsorozatokkal való jellemzéséről. Ennek hatására fordult a két magyar matematikus érdeklődése a biliárdok felé, és sikerült később – Simányi Nándorral (aki egykoron szintén a szegedi Bolyai Intézetben dolgozott) közösen – áttöréseket elérniük a Boltzmann ergodikus hipotézisének igazolása felé. „Szinaj azt bizonyította be, hogy két golyó ütközése kaotikus egy négyzet alakú biliárdasztalon. Ez volt az első fizikai rendszer, aminek kaotikus viselkedését matematikai szigorúsággal írták le, hiszen bár mindenki tudta, hogy a rugalmas ütközéssel ekvivalens fényszóródás véletlenszerű, de a rendszer kaotikusságát mégsem bizonyította senki, így Szinaj komoly áttörést ért el. Szász Domokossal együtt mi is kapcsolódtunk a Szinaj-féle biliárdelmélethez, azóta pedig tudjuk, a véletlen matematikájának sok más tétele is igaz a fizikából nyert dinamikai rendszerekre” – mondta a szegedi matematikus, aki kiemelte: Szinajban nagyon szimpatikus volt, hogy eredményeit akkor is megvitatta a közönséggel, amikor az adott eredmény még nem volt teljesen bebizonyítva.

 

„Hozzá lehetett szólni, meg lehetett vele vitatni az adott kérdéseket. Amikor az 1980-as évek közepén Budapesten adott elő, Szász Domokos hibát fedezett fel Szinaj számításaiban; akadtak, akik nem tartották jónak, hogy nem kész eredményekről ad elő valaki az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetében, ám Szász Domokossal egyetértettünk abban Szinajjal, hogy sokkal fontosabb nyitott dolgokról eszmét cserélni, mint kivasalt problémákról előadást hallgatni. Rendkívül közvetlen emberről és tudósról van szó, például Lipcsében az Auerbachs Kellerben Major Péternek, Szász Domokosnak és nekem egy söralátéten magyarázta el legújabb eredményét” – mesélte az Sztochasztika Tanszék professzora.

 

A 2014-ben Abel-díjjal elismert tudós – aki jelenleg is aktív: az amerikai Princeton Egyetemen és az Orosz Tudományos Akadémia Landau Elméleti Fizikai Intézetben tanít – tehát számos alkalommal járt Magyarországon, Budapesten. Sokszor készült Szegedre is, végül csak 2013-ban jutott el ide, a Krámli professzor 70. születésnapja alkalmából rendezett konferenciára. „Rendkívül büszke vagyok rá, hogy Szegedi Akadémiai Bizottság székházában tartott tudományos minikonferencián Szinaj professzor vállalta a nyitóelőadást a súrlódó folyadékok mozgását leíró Navier–Stokes-egyenletről. Hosszú idő óta állt szakmai kapcsolatban Major Péterrel és velem, mindig sokat beszélgettünk Szegedről, a szegedi egyetemről és a Bolyai Intézetről, ekkor három napot töltött el a városban, illetve az intézetben” – mondta Krámli András.

 


Az Abel-díj

A norvég kormány 2001-ben jelentette be, hogy Niels Henrik Abel (1802-1829) születése 200. évfordulója tiszteletére, a Nobel-díj mintájára díjat alapít kiemelkedő matematikusok elismerésére. Az Abel-díjat 2003 óta évente nemzetközi bizottság ítéli oda. A fiatalon meghalt Abelről tudni kell, hogy ő bizonyította be, az ötöd- és magasabb fokú egyenleteknek nem létezik megoldóképletük.

 

Pintér M. Lajos