2020. május 25., hétfő
EN

A néptánc mint közösségi tudás - Harmadik éve „táncolják át” Európát a Choreomundus mesterszakos hallgatói

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Felföldi László, az SZTE BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék címzetes egyetemi tanára számol be az idén harmadik éves Choreomundus program sikeréről, az SZTE, a norvég Trondheim Egyetem, az angol Roheampton Egyetem és a francia Blaise Pascal Egyetem közös nemzetközi mesterkurzusáról.

A Choreomundus története egészen az 1990-es évekre nyúlik vissza. A Nemzetközi Népzenei Tanács tagjainak az ötlete volt, hogy gyűjtsék össze azokat a néprajz szakos hallgatókat, akik táncantropológiai vagy néptánckutatással kapcsolatos oktatásban vesznek részt. Az ötlet mára már az Európai Bizottság által támogatott nemzetközi mesterkurzussá nőtte ki magát. A Choreomundus elnevezésű Erasmus Mundus mesterképzési program különlegességét az adja, hogy ez az első olyan Erasmus Mundus MA-program Magyarországon, amely közös diplomával zárul négy európai egyetem közreműködésével.

 

néptánc Ablakországok

 

„A program célja, hogy a nemzetközi kapcsolatokat segítsük, az európai kiválóságot mutassuk meg a világ számára. Tehát nyitnunk kell az úgynevezett ablakországok, az elmaradottabb térségek országai felé, például Afrikában, Délkelet-Ázsiában. Úgy hiszem, hogy ez szépen meg is valósult. Az idén nyáron végzett hallgatók öt kontinens országaiból érkeztek hozzánk. A jelentkezéshez feltétel a megfelelő angol nyelvtudás. Emellett kritérium még a BA-szintű társadalomtudományi előképzettség, valamint a táncos gyakorlat. Utóbbit legmegfelelőbb egy tanulmány formájában bemutatni, amiből lehet látni, hogy az illető terepen kutatott, és táncolja is az adott táncot” – avatott be a program részleteibe.

 

Perspektívák és lehetőségek diploma után

 

„Az egyik álláspont az, hogy az Európai Unió segítené a doktori iskola megszervezését. Ehhez az kell, hogy a végzett hallgatók visszajöjjenek hozzánk. Tehát a programban lévő négy egyetem továbbra is vállalná a képzésüket. Európai uniós támogatással csak 2017-ig tudunk felvenni hallgatókat. Ezen időszak után pedig egyre csökkentik, akár az is bekövetkezhet, hogy meg is szüntetik ezt a támogatást. Ezzel az intézkedéssel arra sarkalnak bennünket, hogy önköltséges hallgatókat vegyünk fel. Tehát az egyik kibontakozási lehetőség a doktori iskola, a másik olyan új témák keresése, amivel megmaradnánk a tánc kutatásánál, az etnokoreológiánál” – számolt be.

 

A program felfedezettjei

 

„A képzés első generációja 2014. júliusban végzett. Mind a tizenhét hallgatónk sikeresen befejezte tanulmányait. Mindegyiküket szeretem és becsülöm. A magyar hallgatónk, Korzenszky Tamás most a Nemzetközi Koordinációs Intézménynél dolgozik. Van egy lengyel diákunk, aki az UNESCO-ügyek iránt nagyon érdeklődött a kulturális örökségek révén. Neki rögtön munkát ajánlott egy angol cég, ami kulturálisörökség-menedzsmenttel foglalkozik. Elgondolkoztató, hogy ma már a kultúrát is lehet menedzselni. Még kiemelendő az ugandai diákunk is. Ő az egyetlen, aki Afrikában profi szinten elsajátította a táncírást” – mesélt büszkén tanítványairól.

 

Táncírás

 

„A táncírás a tánc nemzetközi jelrendszere. A magyar származású Lábán Rudolf az, aki egy olyan jelíró rendszert fejlesztett ki, amivel nagyon aprólékosan le lehet írni bármiféle mozgást. Ez azért nagyon fontos, mert ha nincs egy kutatási ágnak írásbelisége, akkor az elveszett. Például a zenetörténészek sem tudnának túl sokat kezdeni kotta nélkül. Ugyanígy van ez a tánc szerkezetével is. Össze tudom vetni a különböző elemeit, szempontjait, a motívumkészletét. Lehetetlen minden táncot memorizálni. Budapesten a Zenetudományi Intézetben huszonötezer táncfolyamat van. Tehát huszonötezer táncfolyamatot kellene megtanulni, hogy igazán jól össze tudjuk őket hasonlítani. A táncírás ezt a folyamatot könnyíti meg” – világosított fel.

 

Kulturális örökség

 

„Azért lett a befogadó intézmény a Szegedi Tudományegyetem, mert itt indult először a néptánckutatás eredményeinek az ismertetése. Nálunk a tánc maga egy szabad improvizatív individuális táncforma. Kurzusaim mondanivalója főként a mozgásos emberi kreativitásra vonatkozik. Legyen az magyar, afrikai vagy bármilyen nemzetiségű, mindenkinek ezt a fajta kreativitást kell megbecsülnie. A legjobb az, ha mindenki olyan módon tudja ezt kifejleszteni, és képes élni vele, ha van valamilyen háttere. Ilyen Magyarországon a magyar néptánc, ami évszázadokon keresztül adódott össze. Ez egy olyan közösségi tudás, amelyre jól lehet alapozni. A mozgás egyfajta kifejezési mód, ami talán leginkább igénybe veszi az ember teljességét, a lelkét, az érzelmeit, a tudatát, az értelmét, a testi képességeit. Ha elvész ez a gazdag mozgásvilág, akkor tulajdonképpen az emberek valamiféleképpen el fognak satnyulni. Fontos dolog, hogy ez a tudás ne csak az archívumokban éljen, hanem a gyakorlatban is. Nekünk ez is célunk, hogy ne csak a tudásról gondolkodjunk, hanem arról is, hogy hogyan válik ebből a tudásból a helyi közösségekben kulturális örökség, amit ápolnak is, és nemcsak a vitrinben tartanak” – világított rá.

 

Cserei Bettina